A mézeskalács története
A mézeskalács készítés számtalan család számára várva várt hagyomány a karácsonyi sütés-főzés során, ezeket a sorokat olvasva – esetleg éppen egy tál mézeskalács mellett üldögélve – pedig szinte érezzük az aranybarnára sült tészta mézes-fűszeres illatát. De hogyan vált ez az ikonikus sütemény a karácsony részévé?
Nick Di Giovanni sztárséf szerint a válaszért egészen a hetedik századig kell visszamennünk Perzsiába. Miután megjelent a cukornád a régióban, egyre elérhetőbbé vált a cukor, így a korábbi luxuscikkből hétköznapi élvezet lett, mára pedig szinte mindenki megszerette az édességeket. Eredetileg magvakat használtak a süteményekhez, állaguk pedig jóval keményebb és szárazabb volt a mostanihoz képest.
A sütemények a spanyolországi muszlim hódítással érkeztek Európába a 8. század elején, a receptek pedig folyamatosan változtak a fűszerkereskedelemnek köszönhetően. A 13. századra váltak édesebbé, lágyabbá és fűszeresebbé a sütemények, amelyek már hasonlítottak jelenlegi formáikhoz.
Az emberek többezer éve ünneplik a téli napfordulót világszerte. Ami Európát illeti, a középkorban összeolvadt a téli napforduló és a karácsony ünneplése, a sütemények pedig különösen népszerűvé váltak ebben az időszakban, tekintve hogy nagy mennyiségben készíthetők, hosszú ideig tárolhatók és könnyen megoszthatók másokkal.
Valamennyi karácsonyi sütemény ősének a mézeskalácsot tekintik, amely annak köszönhető, hogy elérhetővé váltak Európában az aszalt gyümölcsök, a cukor, valamint olyan fűszerek, mint a fahéj, a szegfűszeg, a szerecsendió vagy a gyömbér.
A sokak által imádott mézeskalács szülőhelye a németországi Nürnberg, amely két fő kereskedelmi útvonal metszésében helyezkedett el. Az ottani pékek pedig puha fűszeres „lebkuchen”-t (mézeskalácsot) készítettek. A recept egy fűszeres, mézes süteményből fejlődött ki, amely az arab világból zsidó kereskedők által behozott mandulával, naranccsal és cukorral készült.
Ami a dekorációt illeti, az 1600-as években kezdtek cukorból és tojásfehérjéből kevert fehér mázat használni, az 1900-as években pedig megjelent a glazúr, amelyből bonyolult díszítéseket készítettek a süteményekre.
Mára számtalan formája elterjedt a mézeskalácsnak – gondoljunk csak a mézas puszedlire, a házi mézeskalácsra vagy a ropogós gyömbéres kekszre –, az alapját azonban minden esetben a fűszerek adják. A narancshéj, a marcipán, a különböző magvak vagy a fehér máz, esetleg a dekorcukor díszítés már ízlés, szokások és kreativitás kérdése.
Érdekesség, hogy a Nürnbergben található Lebkuchen-Schmidt cukrászda csaknem 100 éve működik és a mai napig a helyi mézeskalácskészítő cukrászok egyletének szigorú szabályai és hagyományai alapján készítik a süteményt. Ha esetleg advent idején Nürnbergben járunk, feltétlenül keressük fel az ikonikus cukrászdát!
forrás: nationalgeographic.com
2025. 12. 25. (csütörtök) 09.26